Pap Gábor // Even Randomness has Roots
Advertisement
Pap Gábor // Even Randomness has Roots
Megnyitó: 2026. szeptember 3-án, 18 óra
A kiállítást megnyitja: Fehér Dávid művészettörténész
Az Esterházy Privatstiftung és az Esterházy Magyarország Alapítvány támogatásával az Einspach & Czapolai Galériában megvalósuló Even Randomness has Roots (Auch der Zufall hat Wurzeln) című kiállítás a kortárs képzőművészet eszközeivel reflektál a fraknói Esterházy-vár kincstárának kiemelkedő műtárgyaira. A burgenlandi Rozália-hegység nyúlványán álló fraknói vár Kunst- und Wunderkammerként ismert gyűjteménye a korai újkor egyik legrégebbi, eredeti állapotában fennmaradt kuriózumkabinetje.
Első ismert leltárát 1654-ben, Esterházy Miklós nádor halála után készítették el. A jegyzék ekkor még mindössze tizenhárom, családi relikviákat és különleges tárgyakat őrző ládát sorolt fel. A nádor halálát követően fia, Esterházy Pál tovább gyarapította édesapja gyűjteményét, de az ő esetében a kincsek – eleinte koncepció nélküli – felhalmozása elsősorban főúri reprezentációs célokat szolgált. Gyűjtői tevékenysége műveltségét, tájékozottságát és a világ iránti nyitottságát tükrözte. Ambiciózus gyűjtői tevékenységének köszönhetően a fraknói kincstár számtalan képző- és iparművészeti alkotással, könyvtörténeti és könyvészeti ritkasággal, fegyverrel és kuriózummal gazdagodott. A gyűjteményre inkább illett „a tárgyakból összeállított enciklopédia”, mint a hagyományos műgyűjtemény fogalma, hiszen a világ minden tájáról származó érdekességek között nemcsak műtárgyak – ékszerek, festmények, szobrok vagy hangszerek –, hanem természeti ritkaságok, ásványok, preparált állatok, valamint egzotikus eredetű növényi és állati maradványok is helyet kaptak.
Esterházy Pál idején alakították ki azt a grandiózus szekrény-, fiók- és tárolórendszert is, amelyben a gyűjtemény 16–19. századi darabjai ma is eredeti helyükön láthatók. 1695-ben a főúr a gyűjteményt hitbizományi tulajdonná tette, aminek köszönhetően a fraknói kincsek a mai napig az Esterházy-család elidegeníthetetlen tulajdonát képezik. A 17. században Esterházy Miklós és fia, Esterházy Pál által kialakított Kunst- und Wunderkammer – különösen páratlan fegyvergyűjteményével együtt – ma is Európa egyik legjelentősebb, eredeti helyszínén fennmaradt csodakamrája. Esterházy Pál jóvoltából a barokk időszakban a reprezentáció tematikus műpártolással és műgyűjtéssel is kiegészült.
Kurátori felkérésre Pap Gábor (1991) képzőművész, akinek alkotói gyakorlata a tárgykultúra, a vizuális asszociáció és a kulturális jelentések kortárs újraértelmezésére (is) irányul, a fraknói Wunderkammer általa kiválasztott tárgyait tette vizsgálódásainak kiindulópontjává. A történeti műtárgyak és saját alkotásai a budapesti galéria kiállítótereiben új összefüggésrendszerben jelennek meg. Pap legújabb kompozíciói azonban nem a történeti műtárgyak illusztrációi, hanem kortárs reflexiókként lépnek velük párbeszédbe, új jelentésrétegeket tárva fel a gyűjtemény és a jelenkori művészet között. A válogatás olyan különleges tárgyakat is felvonultat, mint a műtárgyak szállítására szolgáló bőrtokok vagy egy, a 16. századból származó narválagyar, amelynek egykor afrodiziákus hatást tulajdonítottak. Pap Gábor reflexióinak kiindulópontjai közé tartoznak továbbá díszes lándzsák, mészkőből, vasból és márványból készült ágyúgolyók, valamint faragott puskaagyak (Gewehrschaft) is.
A kiállítás arra törekszik, hogy Pap Gábor kortárs alkotásai és a fraknói Wunderkammer történeti tárgyai közös értelmezési horizontra kerüljenek. A történeti és kortárs művek közötti párbeszéd egyúttal az Esterházy Art Echo kezdeményezésének alapgondolatát is megjeleníti: újraértelmezi a múlt és a jelen, a történeti örökség és a kortárs művészet közötti kapcsolatokat. Az Esterházy Magyarország Alapítvány e programmal a történeti Esterházy-család mecénási hagyományát folytatja, miközben a család határokon átívelő kulturális örökségét is életben tartja a pannon térségben.
A Wunderkammer első pillantásra véletlenszerű tárgyak gyűjteményének tűnik, valójában azonban a rend keresésének és a világ megismerésének egyik legkorábbi és legizgalmasabb formája. Ebben az értelemben a kiállítás nem pusztán történeti műtárgyakat és kortárs alkotásokat állít egymás mellé, hanem magát a gyűjtés logikáját teszi vizsgálat tárgyává. A véletlennek tűnő kapcsolatok mögött kulturális, történeti és gondolati összefüggések húzódnak meg. Az Even Randomness has Roots cím ezért nem csupán a kiállítás mottója, hanem alapvető állítása is: a dolgok rendje sohasem magától értetődő, hanem mindig valamilyen világszemlélet, tudásforma és értelmezési rendszer eredménye. A kiállítás ezt a történeti tudásmodellt kísérli meg kortárs szempontból újraértelmezni, ahol a múlt tárgyai és a jelen képi gondolkodása közösen hozzák létre a jelentés új összefüggéseit.
Zsikla Mónika
//////////////////////////////////////////////////////////
Gábor Pap // Even Randomness has Roots
Opening: 3 September 2026, 6 pm
Opening remarks by: Dávid Fehér, art historian
Presented by Einspach & Czapolai Gallery with the support of the Esterházy Privatstiftung and the Esterházy Hungary Foundation, Even Randomness Has Roots (Auch der Zufall hat Wurzeln) reflects – through the language of contemporary art – on a selection of outstanding objects from the treasury of Esterházy Castle in Forchtenstein. Perched on a spur of the Rosalia Mountains in Burgenland, the castle’s renowned Kunst- und Wunderkammer is one of the oldest surviving curiosity cabinets from the early modern period to have remained largely intact in its original setting.
The earliest known inventory of the collection was compiled in 1654, following the death of Palatine Miklós Esterházy. At that time, it listed only thirteen chests containing family heirlooms and a small number of remarkable objects. After his father’s death, Pál Esterházy continued to expand the collection. Initially, however, the accumulation of treasures lacked a clearly defined concept and primarily served the purposes of aristocratic representation. At the same time, his activities as a collector reflected his erudition, intellectual curiosity, and openness to the wider world. Thanks to his ambitious patronage, the treasury at Forchtenstein grew to encompass an extraordinary range of works of fine and decorative art, rare books and manuscripts, historical weapons, and countless curiosities. Rather than a conventional art collection, it resembled an encyclopaedia assembled through objects. Alongside jewellery, paintings, sculptures, and musical instruments, it included natural rarities, minerals, taxidermied animals, and exotic botanical and zoological specimens gathered from across the globe.
It was also during Pál Esterházy’s lifetime that a monumental system of cabinets, drawers, and storage units was created – a sophisticated display structure in which objects dating from the sixteenth to the nineteenth centuries can still be seen in their original locations today. In 1695, Pál Esterházy designated the collection as an entailed family estate (fideicommissum), ensuring that the treasures of Forchtenstein would remain the inalienable property of the Esterházy family, a status they retain to this day. Established in the seventeenth century by Miklós Esterházy and further developed by his son Pál, the Kunst- und Wunderkammer – particularly when considered together with its unparalleled armoury – remains one of Europe’s most significant surviving cabinets of curiosities preserved in situ. Under Pál Esterházy’s patronage, Baroque ideals of aristocratic representation became increasingly intertwined with systematic collecting and sustained artistic patronage.
Upon curatorial invitation, artist Gábor Pap (b. 1991), whose practice explores material culture, visual association, and the contemporary reinterpretation of cultural meanings, has taken a selection of objects from the Forchtenstein Wunderkammer as the point of departure for his artistic investigation. In the Budapest gallery historical artefacts are presented alongside Pap’s works in a newly constructed network of relationships. Rather than functioning as illustrations of the historical objects, his latest compositions enter into dialogue with them as contemporary responses, opening up new layers of meaning between the historic collection and present-day artistic practice. The exhibition includes a number of exceptional objects, among them leather cases originally used for transporting works of art and a sixteenth-century narwhal tusk, once believed to possess aphrodisiac properties. Pap’s reflections also engage with richly ornamented spears, cannonballs made of limestone, iron, and marble, as well as intricately carved gunstocks (Gewehrschaft).
The exhibition’s central ambition is to place Gábor Pap’s contemporary works and the historical objects of the Forchtenstein Wunderkammer within a shared interpretative framework. The dialogue between historical and contemporary works also embodies the guiding principle of the Esterházy Art Echo initiative: the continual reinterpretation of the relationships between past and present, historical heritage, and contemporary artistic practice. With this programme, the Esterházy Hungary Foundation continues the historic patronage tradition of the Esterházy family while simultaneously activating the family’s cross-border cultural legacy throughout the Pannonian region.
At first glance, a Wunderkammer may appear to be little more than a random assemblage of disparate objects. In reality, however, it represents one of the earliest and most compelling attempts to impose order on the world and to understand its complexity. In this sense, the exhibition does more than juxtapose historical artefacts with contemporary works of art; it interrogates the very logic of collecting itself. Beneath what may seem to be accidental connections lie deeper cultural, historical, and conceptual relationships. The title Even Randomness Has Roots therefore functions not merely as the exhibition’s motto but as its central proposition: the order of things is never self-evident, but is always the product of a particular worldview, a mode of knowledge, and a system of interpretation. The exhibition offers a contemporary reimagining of this historical model of knowledge, in which objects from the past and the visual thinking of the present come together to generate new constellations of meaning.
Mónika Zsikla
Megnyitó: 2026. szeptember 3-án, 18 óra
A kiállítást megnyitja: Fehér Dávid művészettörténész
Az Esterházy Privatstiftung és az Esterházy Magyarország Alapítvány támogatásával az Einspach & Czapolai Galériában megvalósuló Even Randomness has Roots (Auch der Zufall hat Wurzeln) című kiállítás a kortárs képzőművészet eszközeivel reflektál a fraknói Esterházy-vár kincstárának kiemelkedő műtárgyaira. A burgenlandi Rozália-hegység nyúlványán álló fraknói vár Kunst- und Wunderkammerként ismert gyűjteménye a korai újkor egyik legrégebbi, eredeti állapotában fennmaradt kuriózumkabinetje.
Első ismert leltárát 1654-ben, Esterházy Miklós nádor halála után készítették el. A jegyzék ekkor még mindössze tizenhárom, családi relikviákat és különleges tárgyakat őrző ládát sorolt fel. A nádor halálát követően fia, Esterházy Pál tovább gyarapította édesapja gyűjteményét, de az ő esetében a kincsek – eleinte koncepció nélküli – felhalmozása elsősorban főúri reprezentációs célokat szolgált. Gyűjtői tevékenysége műveltségét, tájékozottságát és a világ iránti nyitottságát tükrözte. Ambiciózus gyűjtői tevékenységének köszönhetően a fraknói kincstár számtalan képző- és iparművészeti alkotással, könyvtörténeti és könyvészeti ritkasággal, fegyverrel és kuriózummal gazdagodott. A gyűjteményre inkább illett „a tárgyakból összeállított enciklopédia”, mint a hagyományos műgyűjtemény fogalma, hiszen a világ minden tájáról származó érdekességek között nemcsak műtárgyak – ékszerek, festmények, szobrok vagy hangszerek –, hanem természeti ritkaságok, ásványok, preparált állatok, valamint egzotikus eredetű növényi és állati maradványok is helyet kaptak.
Esterházy Pál idején alakították ki azt a grandiózus szekrény-, fiók- és tárolórendszert is, amelyben a gyűjtemény 16–19. századi darabjai ma is eredeti helyükön láthatók. 1695-ben a főúr a gyűjteményt hitbizományi tulajdonná tette, aminek köszönhetően a fraknói kincsek a mai napig az Esterházy-család elidegeníthetetlen tulajdonát képezik. A 17. században Esterházy Miklós és fia, Esterházy Pál által kialakított Kunst- und Wunderkammer – különösen páratlan fegyvergyűjteményével együtt – ma is Európa egyik legjelentősebb, eredeti helyszínén fennmaradt csodakamrája. Esterházy Pál jóvoltából a barokk időszakban a reprezentáció tematikus műpártolással és műgyűjtéssel is kiegészült.
Kurátori felkérésre Pap Gábor (1991) képzőművész, akinek alkotói gyakorlata a tárgykultúra, a vizuális asszociáció és a kulturális jelentések kortárs újraértelmezésére (is) irányul, a fraknói Wunderkammer általa kiválasztott tárgyait tette vizsgálódásainak kiindulópontjává. A történeti műtárgyak és saját alkotásai a budapesti galéria kiállítótereiben új összefüggésrendszerben jelennek meg. Pap legújabb kompozíciói azonban nem a történeti műtárgyak illusztrációi, hanem kortárs reflexiókként lépnek velük párbeszédbe, új jelentésrétegeket tárva fel a gyűjtemény és a jelenkori művészet között. A válogatás olyan különleges tárgyakat is felvonultat, mint a műtárgyak szállítására szolgáló bőrtokok vagy egy, a 16. századból származó narválagyar, amelynek egykor afrodiziákus hatást tulajdonítottak. Pap Gábor reflexióinak kiindulópontjai közé tartoznak továbbá díszes lándzsák, mészkőből, vasból és márványból készült ágyúgolyók, valamint faragott puskaagyak (Gewehrschaft) is.
A kiállítás arra törekszik, hogy Pap Gábor kortárs alkotásai és a fraknói Wunderkammer történeti tárgyai közös értelmezési horizontra kerüljenek. A történeti és kortárs művek közötti párbeszéd egyúttal az Esterházy Art Echo kezdeményezésének alapgondolatát is megjeleníti: újraértelmezi a múlt és a jelen, a történeti örökség és a kortárs művészet közötti kapcsolatokat. Az Esterházy Magyarország Alapítvány e programmal a történeti Esterházy-család mecénási hagyományát folytatja, miközben a család határokon átívelő kulturális örökségét is életben tartja a pannon térségben.
A Wunderkammer első pillantásra véletlenszerű tárgyak gyűjteményének tűnik, valójában azonban a rend keresésének és a világ megismerésének egyik legkorábbi és legizgalmasabb formája. Ebben az értelemben a kiállítás nem pusztán történeti műtárgyakat és kortárs alkotásokat állít egymás mellé, hanem magát a gyűjtés logikáját teszi vizsgálat tárgyává. A véletlennek tűnő kapcsolatok mögött kulturális, történeti és gondolati összefüggések húzódnak meg. Az Even Randomness has Roots cím ezért nem csupán a kiállítás mottója, hanem alapvető állítása is: a dolgok rendje sohasem magától értetődő, hanem mindig valamilyen világszemlélet, tudásforma és értelmezési rendszer eredménye. A kiállítás ezt a történeti tudásmodellt kísérli meg kortárs szempontból újraértelmezni, ahol a múlt tárgyai és a jelen képi gondolkodása közösen hozzák létre a jelentés új összefüggéseit.
Zsikla Mónika
//////////////////////////////////////////////////////////
Gábor Pap // Even Randomness has Roots
Opening: 3 September 2026, 6 pm
Opening remarks by: Dávid Fehér, art historian
Presented by Einspach & Czapolai Gallery with the support of the Esterházy Privatstiftung and the Esterházy Hungary Foundation, Even Randomness Has Roots (Auch der Zufall hat Wurzeln) reflects – through the language of contemporary art – on a selection of outstanding objects from the treasury of Esterházy Castle in Forchtenstein. Perched on a spur of the Rosalia Mountains in Burgenland, the castle’s renowned Kunst- und Wunderkammer is one of the oldest surviving curiosity cabinets from the early modern period to have remained largely intact in its original setting.
The earliest known inventory of the collection was compiled in 1654, following the death of Palatine Miklós Esterházy. At that time, it listed only thirteen chests containing family heirlooms and a small number of remarkable objects. After his father’s death, Pál Esterházy continued to expand the collection. Initially, however, the accumulation of treasures lacked a clearly defined concept and primarily served the purposes of aristocratic representation. At the same time, his activities as a collector reflected his erudition, intellectual curiosity, and openness to the wider world. Thanks to his ambitious patronage, the treasury at Forchtenstein grew to encompass an extraordinary range of works of fine and decorative art, rare books and manuscripts, historical weapons, and countless curiosities. Rather than a conventional art collection, it resembled an encyclopaedia assembled through objects. Alongside jewellery, paintings, sculptures, and musical instruments, it included natural rarities, minerals, taxidermied animals, and exotic botanical and zoological specimens gathered from across the globe.
It was also during Pál Esterházy’s lifetime that a monumental system of cabinets, drawers, and storage units was created – a sophisticated display structure in which objects dating from the sixteenth to the nineteenth centuries can still be seen in their original locations today. In 1695, Pál Esterházy designated the collection as an entailed family estate (fideicommissum), ensuring that the treasures of Forchtenstein would remain the inalienable property of the Esterházy family, a status they retain to this day. Established in the seventeenth century by Miklós Esterházy and further developed by his son Pál, the Kunst- und Wunderkammer – particularly when considered together with its unparalleled armoury – remains one of Europe’s most significant surviving cabinets of curiosities preserved in situ. Under Pál Esterházy’s patronage, Baroque ideals of aristocratic representation became increasingly intertwined with systematic collecting and sustained artistic patronage.
Upon curatorial invitation, artist Gábor Pap (b. 1991), whose practice explores material culture, visual association, and the contemporary reinterpretation of cultural meanings, has taken a selection of objects from the Forchtenstein Wunderkammer as the point of departure for his artistic investigation. In the Budapest gallery historical artefacts are presented alongside Pap’s works in a newly constructed network of relationships. Rather than functioning as illustrations of the historical objects, his latest compositions enter into dialogue with them as contemporary responses, opening up new layers of meaning between the historic collection and present-day artistic practice. The exhibition includes a number of exceptional objects, among them leather cases originally used for transporting works of art and a sixteenth-century narwhal tusk, once believed to possess aphrodisiac properties. Pap’s reflections also engage with richly ornamented spears, cannonballs made of limestone, iron, and marble, as well as intricately carved gunstocks (Gewehrschaft).
The exhibition’s central ambition is to place Gábor Pap’s contemporary works and the historical objects of the Forchtenstein Wunderkammer within a shared interpretative framework. The dialogue between historical and contemporary works also embodies the guiding principle of the Esterházy Art Echo initiative: the continual reinterpretation of the relationships between past and present, historical heritage, and contemporary artistic practice. With this programme, the Esterházy Hungary Foundation continues the historic patronage tradition of the Esterházy family while simultaneously activating the family’s cross-border cultural legacy throughout the Pannonian region.
At first glance, a Wunderkammer may appear to be little more than a random assemblage of disparate objects. In reality, however, it represents one of the earliest and most compelling attempts to impose order on the world and to understand its complexity. In this sense, the exhibition does more than juxtapose historical artefacts with contemporary works of art; it interrogates the very logic of collecting itself. Beneath what may seem to be accidental connections lie deeper cultural, historical, and conceptual relationships. The title Even Randomness Has Roots therefore functions not merely as the exhibition’s motto but as its central proposition: the order of things is never self-evident, but is always the product of a particular worldview, a mode of knowledge, and a system of interpretation. The exhibition offers a contemporary reimagining of this historical model of knowledge, in which objects from the past and the visual thinking of the present come together to generate new constellations of meaning.
Mónika Zsikla
Advertisement
Where is it happening?
Hold utca 12., Budapest, Hungary, 1054
Event Location & Nearby Stays:
Know what’s Happening Next — before everyone else does.
Host or PublisherEinspach & Czapolai Fine Art
