Országkórus

Az Országkórus színházi előadás és közösségi kísérlet egyszerre: egy színészek által játszott fikciós történet, valamint civil résztvevők saját történeteiből és tapasztalataiból építkező installáció és állampolgári színházi rész. Az előadás a fikciós és a dokumentarista megközelítés közötti feszültségben vizsgálja, hogyan gondolkodunk ma gyerekvállalásról, családról és jövőről Magyarországon. A civil résztvevők, szakértők és alkotók közös kutatására, valamint különböző generációk találkozására épülő részvételi munkamódszerben a személyes tapasztalatok egymás mellé kerülve társadalmi és intézményi összefüggéseket, rendszerproblémákat és közös ügyeket tesznek láthatóvá.
„Az Országkórus című rész életünk egyik legfontosabb döntésének csendes és határozott visszavétele. Ez a színházi délután egy olyan kórusmű, amely miután földbe döngöl, úgy emel fel, hogy aztán nem ejt vissza minket.” – Török Ákos, Magyar Narancs


„Rengeteg érzés, rengeteg történet. Nem is értem, hogyan született meg ez a monstre előadás, hogyan találták meg ezt a sok megható sorsot és az embereket, akik megélték és előadják őket. Az Országkórus hiteles képet láttat, miközben a háttérben egy ország kórusban zúgja: rendben, ez volt a múlt, sajnos ez a jelen, de könyörgöm – a jövő ne ez legyen.” – Artus Stella, Hajnali Hármas

„És akkor elgondolkodtam, hogy mi is a szerepe ma a színháznak, mi az, ami igazán hatni tud, amire szükség van, ami közösséget teremt és ami valóban eseménnyé formál egy színházi estét? Örültem a lebontott falaknak, a közelségnek, a civil hangoknak, ami olyan fájóan hiányzik néha az előadásokból, örültem, hogy igen, ez is színház, sőt, nagyon is az. Itt tisztán megkapja az ember azokat a felvillanó gesztusokat, tekinteteket, sűrű csendeket, emberek közti, szinte kitapintható kapcsolatszálakat, amelyeket megjegyez és magával visz. És ezzel most nem a fikciós színházi részt kritizálom, hanem inkább a másodikat dicsérem és üdvözlöm. Ugyanis a színészek remekek, egy-két hamisabb hangtól eltekintve, tökéletesen tükrözik a magyar társadalom lelkiállapotát, belső feszültségét, vagy akár elsekélyesedését, mindazt, amilyenek vagyunk, voltunk. Voltunk, mert azóta volt egy választás, ami reményt adhat visszamenőleg a történetek szereplőinek is, és ami után már minden előadás és mű, ami április 12-e előtt készült, kicsit már más megvilágításban látszik. Ezzel most minden produktumnak meg kell küzdenie, de egyáltalán nem azt szeretném mondani ezzel, hogy érvénytelenné válhatnak művek, előadások, dehogy, hiszen az Országkórus is messzemenőkig érvényes, hiszen a gyermekvállalás kérdésével egy olyan témát jár körül, ami mindenkor fontos lesz.” – Zeck Julianna, Magyar Hang