Ladik Katalin: Három csipke játszik

Ladik Katalin: Három csipke játszik
acb Bak Imre Space
Megnyitó: 2026. szeptember 10. csütörtök 18:00
Látogatható: 2026. szeptember 11. - október 30.
A Három csipke játszik c. kiállítás párbeszédet kezdeményez Ladik Katalin két műve között: az azonos című textilkompozíció és a hozzá tartozó hanganyag (2008), valamint a baltimore-i performanszát dokumentáló fotósorozat (1980) között. Mindkettőben a textil – pontosabban a csipke – központi szerepet játszik, és bár médiumban eltér a két mű, mindkettő a női testtel szoros kapcsolatban álló anyag az elrejtés és felfedés lehetőségeit tárja fel. A címadó kollázsban a művész szimbolikusan tárja fel a csipke rejtett történetét azáltal, hogy mintáit kottaként értelmezi. A Performance, Baltimore című „anti-sztriptízben” – amely az ikonikus Blackshave Poem-jének egyik változata – szellemes trükköt eszel ki a közönséggel szemben, hiszen a teljes testét eltakaró fekete ruhák felett viselt csipkés fehérnemű semmi „látnivalót” nem rejtenek el. A textil Ladik alkotói gyakorlatának középpontjában áll; önálló anyagként használja textilkollázsaiban, a nők csendes munkájának és életüket szigorúan keretező társadalmi elvárások szimbólumaként, varrómintás kollázsaiban utalásként, valamint performanszaiban kellékként is, mindezt szellemes és lágyan kritikus, feminista módon.
EN
Katalin Ladik: Three Laces Playing
acb Bak Imre Space
Opening: 10 September, 2026, 6 pm
On view: 11 September - 30 October, 2026
The exhibition Three Laces Playing initiates a dialogue between two works of Katalin Ladik; the eponymous textile composition with its accompanying sound piece (2008) and the series of photos documenting her Performance in Baltimore (1980). In both of them, textile and more precisely lace, play a pivotal role, and although they differ in medium, both works explore the hiding and revealing potentials of a garment in close connection to the female body. In the title giving collage, she symbolically exposes the hidden contents of lace by interpreting its patterns as a musical score. In the anti-striptease entitled Performance, Baltimore, another version of her iconic Blackshave Poem, the artist plays a witty trick to the public as under the laced undergarments she wears on top of black clothes that cover her entire body, there is “nothing to see”. Textile is at the core of Ladik’s practice; she has been using it as an autonomous material in her textile collages, as a symbol of women’s silent work and social expectations strictly framing their life, as a reference through her sewing pattern collages, but also as a prop in her performances, always in a playful and softly critical, feminist way.