Kármán Dániel // Foltok egy elgondolt madár hátán / Stains on the Back of an Imaginary Bird

Name: Kármán Dániel // Foltok egy elgondolt madár hátán / Stains on the Back of an Imaginary Bird
Start: 2025-04-09T18:00:00+02:00
Location: Hold utca 12., Budapest, Hungary, 1054

Schedule

Wed, 09 Apr, 2025 at 06:00 pm

UTC+02:00

Location

Hold utca 12., Budapest, Hungary, 1054 | Budapest, BU

Kármán Dániel
Foltok egy elgondolt madár hátán
Megnyitó: 2025. április 9. szerda, 18 óra
Megnyitja: Szabó T. Anna, író, költő, fordító
Az Einspach & Czapolai Fine Art Foltok egy elgondolt madár hátán című kiállítása Kármán Dániel (1991) legújabb műveit mutatja be. A fiatal alkotó konzekvensen építkező munkássága finoman oszcillál a piktúra figurális és absztrakt irányzatai, a képkészítés grafikai és festészeti lehetőségei és a képalkotás digitális és analóg (manuális) minőségei között. Festett kompozícióinak fotó-előképeit mindig ő maga készíti, és a rögzített képekkel kapcsolatos utólagos reflexiói mindig elnyújtottak és több fázisúak. A felhasznált felvételeket digitálisan (át)szerkeszti és a szerkesztett kompozíciókat manuálisan megfestett, érzékeny táblaképek tereibe transzformálja. Egy-egy kép heteken át foglalkoztatja, gyakran tizenöt-húsz szerkesztett változatot is készít egy fotóból. Ezek számát végül két-háromra redukálja, azt elképzelve, hogyan változna a vizuális hatás, ha a monitor fényét a festett kép látványa váltaná fel. Az így megelevenedő alakok, állatok, tájképi kivágatok mindig konkrét, fotókon megörökített élmények lenyomatai, amelyeket a festő a megélt idő és az elmúlás egyetemes és kollektív tapasztalatának síkján emel univerzális érvényre. Korábbi sorozatainak képeire is gyakran utal úgy, hogy azok „tűnődések az időről”, annak (el)múlásáról és megélésének szubjektív és objektív tapasztalatairól. Kármán festészete, így legújabb sorozata is elhelyezhető a történések egymásutánjában: a megélt és a megélhető, a múló, az érzékelhető, de le nem leplezhető és tetten nem érhető idő és az ezzel kapcsolatos szorongás, illetve mindennek feloldhatatlansága a választott témája. Talán ezért is annyira érdekes a technikai folyamat, ahogyan kompozíciói létrejönnek: amint az adott nézőpontokban és pillanatokban rögzített fotók tünékeny történései -- egy reggeli ébredés, egy kirándulás, vagy épp a varjak civódása -- előbb digitálisan fixálódva holt pillanatokká válnak, majd digitálisan újraélednek, végül pedig a festék matériája öröklétbe konzerválja őket. Az idő és az idősíkok megélése nem egyértelmű, talán ezért is hivatkozik Kármán előszeretettel úgy a képeire, mint befejezetlen metaforákra, amelyeknek „befejezését” és értelmezését teljes mértékben a nézőre bízza. Nem szeretné irányítani és befolyásolni, hogy műveinek szemlélője milyen személyes értelmezési síkon viszonyuljon felütéseihez. Az időre, a folyamatos változás és az elkerülhetetlen elmúlás kollektív tapasztalataira reflektáló befejezetlen metaforák sokkal több szálon kapcsolódnak a szépirodalmi referenciákhoz, mint az időről és az örökkévalóságról szóló filozófiai (pl. Plótinosz) és fizikai (Hawking) értekezésekhez. A festmények címadásakor Kármán gyakran idéz meg olyan magyar költőket, mint Kányádi Sándor, akinek Relativitás című verse az idő jelenségének vagy illúziójának általános társadalmi, de mégis egyéni szinten megélt felfoghatóságával foglalkozik. Vagy említhetnénk Simon Márton Polaroidok című kötetének kollázsolt szövegfolyamát is, amelynek „megnézem a tükröt” mondatát a művész képcímként integrálta.
A jelen sorozat képtáblái háromféle kompozíciós sémát mutatnak, amelyek közül a kettős (duplikált) képformák a leggyakoribbak (például folyton mozgó ágak 6.). De láthatunk megháromszorozott (Kányádi relativitáselmélete), valamint egy síkon rezegtetett kompozíciókat is, amelyek kivétel nélkül tájképi kivágatokat idéznek meg (pedig felírtam valaminek a hátuljára, másképp emlékszünk, azok a dolgok, amiket egyedül nem tudok). A sorozat egyik központi metaforája, a madár (varjú, páva) a rövid időintervallum és a pillanatnyiság egyik legfontosabb vizuális megfelelője Kármán számára. A megfigyelt (és gyakran fotózott és videózott) madarakra gyakran hivatkozik a pillanatnyiság, az úton lét, a kölcsönhatások, a távozások és visszatérések hintajátékának vizuális és piktoriális megjelenítőiként. A művészeti és festészettörténeti referenciák közül pedig az egyik legfontosabb előképet a Van Goghot és Gauguint is megihlető Edo-kori japán festő, Utagava Hirosige (1797--1858) jelenti számára, akinek festészete, kompozícióinak légiessége, színeinek puhasága és képtereinek „üressége” folyamatosan reflektált módon van jelen Kármán munkáiban. Új sorozatának képtábláin az egyes kompozíciók „keretezése” is radikálisan megváltozott: a korábbi „szabályos” fehér belső képkeretektől elrugaszkodva most a legtöbb kompozíció körül szabálytalan, rajzos vonalakkal megformált, kifutó kereteket láthatunk, amelyek ugyancsak a japán mester fametszeteire visszautaló távoli reflexiók.
Zsikla Mónika
//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
ENG
Dániel Kármán
Stains on the Back of an Imaginary Bird
Opening: Wednesday 9 April 2025, 6pm
Opening speech: Anna T. Szabó, writer, poet, translator
Einspach & Czapolai Fine Art presents Dániel Kármán’s (1991) most recent works in the realms of its new exhibition, Stains on the Back of an Imaginary Bird. The young artist's consistently developing work oscillates subtly between figurative and abstract movements of pictorialism, graphic and painterly possibilities of image-making, and digital and analogue (manual) qualities of creation. He employs photographic foregrounds as the basis of his painted compositions, which he always captures himself. His subsequent reflections on the images are always elongated and multi-phased. He digitally (re)edits the shots he uses and transforms the edited compositions into manually painted, delicate tableaux spaces. He engages with a single image for weeks, often creating fifteen to twenty edited versions of a single photograph. He eventually reduces the number of these to two or three, imagining how the visual effect would change if the light from the monitor were replaced by the sight of the painted image. The figures, animals and landscape details that come to life in this way are always the imprints of specific experiences captured in photographs, which the painter gives universal validity to on the plane of the universal and collective experience of time and passing. He also often refers to his earlier series as "reflections on time", on its passing and on the subjective and objective experiences of this.
Kármán's painting, and thus also his latest series, can be placed in the succession of events: the lived and the liveable, the passing, the perceptible but not concealed and uncapturable time and the anxiety associated with it, and the unresolvability of everything, are his chosen themes. Perhaps this is why the technical process of the creation of his compositions is so interesting: how the fleeting events of photographs captured in particular perspectives and moments like waking up in the morning, a hike, or even the squawking of crows, first become digitally fixed dead moments, then digitally revived, and finally preserved in the materiality of paint into eternity. The experience of time and timelines is unclear, which is perhaps why Kármán prefers to refer to his paintings as unfinished metaphors, whose "completion" and interpretation is left entirely to the viewer. He does not want to control and influence the personal interpretative process on which the viewer of his works relates to his approach. Incomplete metaphors reflecting on time, continuous change and the collective experience of inevitable passing are more closely linked to fictional references than to philosophical (e.g. Plotinus) and physical (Hawking) treatises on time and eternity. In titling the paintings, Kármán often quotes Hungarian poets such as Sándor Kányádi, whose poem Relativity deals with the general social, yet individually experienced perceivability of the phenomenon or illusion of time. Or we could mention the collaged text stream of Márton Simon's Polaroids, whose sentence "I look at the mirror" the artist has integrated as a caption.
The works in this series show three types of compositional schemes, of which the most common are the double (duplicated) image forms (e.g., Branches in Constant Motion 6.). Furthermore, we can also see tripled (Kányádi's Theory of Relativity) and single-plane compositions, which invariably evoke landscape cut-outs (I Did Write It on the Back of Something, We Remember It Differently, The Things I Can’t Do Alone). One of the central metaphors of the series, the bird (crow, peacock), is one of Kármán's most important visual equivalents of the short time interval and the momentary. Observed (and often photographed and videotaped) birds are, by the artist, often referred to as visual and pictorial representations of the moment, of travel, of interplay, and of the seesaw of departures and returns. One of the most important references in the history of art and painting for him is the Edo-period Japanese painter Utagava Hirosige (1797--1858), who also inspired Van Gogh and Gauguin, and whose painting, the airiness of his compositions, the softness of his colours and the 'emptiness' of his canvases, are constantly reflected in Kármán's work. The ‘framing’ of the compositions in his new series has also changed radically: departing from the ‘regular’ white inner frames of the past, most of the compositions are now surrounded by irregular, flowing frames with drawn lines, which are also distant reflections of the Japanese master's woodcuts.
Mónika Zsikla