HAÁSZ KATALIN - LÁNCGÖRBE / CATENARY

Name: HAÁSZ KATALIN - LÁNCGÖRBE / CATENARY
Start: 2025-02-20T19:00:00+01:00
Location: Táncsics Mihály utca 17., Budapest, Hungary, 1014

Schedule

Thu, 20 Feb, 2025 at 07:00 pm

UTC+01:00

Location

Táncsics Mihály utca 17., Budapest, Hungary, 1014 | Budapest, BU

Megtekinthető: 2025. február 21. – 2025. március 21.
A most bemutatott képsorozatom láncgörbék által meghatározott elképzelt terekből indul ki. A görbék determináltsága a Fekete Gömb láncgörbékkel (2021) című installációm készítésekor kezdett foglalkoztatni.
A két ponton felfüggesztett, egyenletes elemekből álló lánc saját súlyánál fogva mindig „egyféle”, parabolához hasonló alakot vesz fel.
A gravitáció által formált és a nekem nehezen értelmezhető matematikai egyenlettel leírható görbe festészeti átlényegítése átélhetővé teszi számomra Edward Frenkel matematikus Gödeltől származtatott állítását, miszerint a matematikai fogalmak önálló – embertől, időtől, tértől független – valóságot alkotnak.
A festés folyamatát általában a megjelenítés és a lételmélet között oszcilláló gondolatok kísérik. A parabolikus vonal festése közben csökken ez az ingadozás, az ívek folyamatos ismétlése a lét vagy a gravitáció determináltságának negatív konnotációját az örökérvényűség független világába való átlépés élményévé változtatja.
Haász Katalin
On view: 21 February 2025 – 21 March 2025
The recently presented series of my works is based on imagined spaces defined by catenary curves. My interest in the determinism of these curves began while creating my installation Black Sphere with Catenary Curves (2021).
A chain suspended at two points and composed of uniform elements always takes on a single, parabola-like shape due to its own weight. While a pictorial transfiguration of these curves shaped by gravity is described by a mathematical equation, I find it difficult to comprehend even as the mathematician Edward Frenkel provides a proof based on Gödel’s theorem: mathematical concepts form an independent reality, existing beyond human perception, time, and space.
The process of painting is usually accompanied by thoughts oscillating between representation and ontology. While painting the parabolic line, this oscillation diminishes, and the continuous repetition of arcs transforms the negative connotations tied to existential or gravitational determinism into the experience of stepping into a realm of timeless universality.
Katalin Haász