TELLING STORIES

Name: TELLING STORIES
Start: 2025-02-13T18:00:00+01:00
Location: Mozsár utca 1., Budapest, Hungary, 1066

Schedule

Thu, 13 Feb, 2025 at 06:00 pm

UTC+01:00

Location

Mozsár utca 1., Budapest, Hungary, 1066 | Budapest, BU

*Please scroll down for the English version*
TELLING STORIES kiállításmegnyitó
Megnyitó: 2025. február 13, csütörtök 18 óra
Megtekinthető: 2025. február 14 – március 7.
Nyitva: szerda - péntek, 12:00 - 18:00

A kiállítás a személyes történetmesélés kortárs alternatíváival foglalkozik. Különböző megközelítésekben vizsgálja azt, hogyan reflektálhat ma egy műalkotás a társadalmi és kulturális jelenségekre, releváns lehet-e még a személyes történet, létezhet-e egyetemes igazság, tudás és megértés a totális disszonancia és az egymástól egyre távolodó buborékok világában.
A kiállított művek olyan, ma mindenkit érintő dilemmákra keresnek választ, mint a tudás és a kultúra változó szerepe, az eddig ismert valóság totális átalakulása, a klímaszorongás, a tömegmédia mindent meghatározó jelenléte és a művészet szerepe ebben a káoszban, miközben a privát lét időtlen, személyes kérdéseit is feszegetik. A kiállított művek jelentős részén fontos szerepet kap a szöveg, egy a kép szövetéhez pontosan illeszkedő mondat vagy szó. A szöveg, a leírt és röviden megfogalmazott üzenet ezeken a munkákon nem pusztán vizuális elemként, de fontos üzenetként is funkcionál, mintegy támpontokat adva az azokat értelmező nézőknek.
Benczúr Emese (sz. 1969, Budapest) művészete társadalmi és kulturális jelenségekre reflektál, ahol a szövegek, az anyaghasználat és a többi vizuális elem, szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Rövid, szlogenszerű kijelentései a világ sajátos értelmezési kísérletei, lehetőségei. A Try to Stay Sensitive című papírkonfettiből varrt gigantikus műve egyrészt a női munkavégzés monoton valóságára reflektál, másrészt a tömegmédia eszköztárát újra gondolva fogalmazza meg kritikus üzenetét. Erményi Mátyás (sz. 1992, Budapest) a lokális vizuális emlékezetre, valamint a rajzfilmek és a pop kultúra hagyományaira építi sajátos világát. A kollektív és a személyes tapasztalat krónikásaként különböző tereket és idősíkokat ötvöz munkáiban, a Pangea Super Society című festményén egy fiktív kontinens létezését álltja párhuzamban a könyv, vagyis a valóságos tudás és az ideális múlt elvesztésének fájdalmas tényével. Gáldi Vinkó Andi (sz. 1982, Budapest) emblematikus fotói az anyaság és a nőiesség személyes élményeinek vizuális analógiái. Munkái tabukat döngetnek és párbeszédre hívnak, játékosan, humorral, ugyanakkor komoly társadalmi kérdéseket
feszegetve. Fucking lost című fotója a globális klímaválság miatt érzett saját szorongásaira reflektál, nyers megfogalmazása a jövő generációk felé irányuló személyes és kollektív lelkiismeret-furdalás leképezése. Gresa Márton (sz. 1993) festményei a digitális technológia, a pop- és tömegkultúra, valamint a fogyasztói
társadalom aktualitásaira reflektálnak, munkái egyszerre idézik a hagyományos és a digitális képek világát. Fake Fact Hole című festménye egy sajátos társadalomkritika, ahol a közösségi média mechanizmusát, a fake news jelenségét és a tények konstruálásának kérdéseit vizsgálja. Hecker Péter (sz. 1963, Budapest) jellegzetes, karizmatikus művészete kimondottan szórakoztató és sajátosan humoros, de társadalmi és politikai vonatkozásai, valamint kritikai éle miatt legalább annyira szatirikus és komoly. Számos festményének főszereplője maga a művészet, mint az I love this painting címűnek is, ahol a művész egy abszurd, már-már dadaista festői gesztussal deklarálja álláspontját. Imreh Sándor (sz. 1978, Debrecen) munkái a kortárs vizuális kultúra és az underground street art világát ötvözik. Művészete a lokális kulturális jelenségek, a városi létezés, a popkultúra és a szubkultúrák analitikus megfigyeléseinek lenyomata. Szociográfiai indíttatású, valósághű rajzain az intellektuális humor és a rendszerkritika találkozik, a Buffer on Blaha című rajzát nézve szinte lepereg előttünk a Blaha Lujza tér közismert villamosmegállójának valamennyi története. Pakosz Anna (sz. 1991, Budapest) művészete az intuícióra, saját élete aktuális pillanatainak a leképezésére épül. Legújabb történetei nyersek, impulzívak és expresszívek, ahol a színek, az alakok és a leírt gondolatfoszlányok a tudat spontán megjelenítései. A Take 4 című festménye nagyvonalú ecsetvonásokkal, érzelmes színekkel és felülrajzolásokkal, a figuratív és absztrakt elemek pontos keveredésében validálja a szubjektív történetmesélés legitimitását. Pap Gábor (sz. 1991, Szentes) festményei az expresszív önkifejezés manifesztációi. A személyes fájdalom, az önpusztítás és a saját társadalmi helyzetének állapotaira reflektáló nagyvonalú művei a spontaneitás, a kísérletezés, az egy adott és megélt pillanat megjelenítései. Szokatlanul formázott vásznain félbehagyott történetek, emlékfoszlányok, jelek és formák egymás mellé rendelése okoz különös feszültséget, mint az Örökbarát című munkáján is. A négyzetekkel és más geometrikus elemekkel részekre tagolt festményét akár egy több kijelentésből összerakott, pontosan fogalmazott összetett mondatként is értelmezhetünk. Rohrböck Dániel (sz. 1997, Budapest) festményein a figuratív és nonfiguratív elemek egymás mellé helyezésével, a graffitik és az avantgárd művészet hagyományainak ütköztetésével és a különböző anyagminőségek keveredésével hoz létre izgalmas, személyes történeteket.
A szövegfoszlányok és a japán képregények világát idéző vizuális és tipografikus elemek feszültsége a városi lét lüktetését idézi. A Ripped NO 38. című festménye vibráló dinamikájával az el- és feltűnés jelenségét kutatja, és mint azt összes többi kiállított mű, egyfajta spontán nyomozást, a hiányzó vagy elrejtett részletek megfejtésének izgalmát, egy saját történet létrehozásának
lehetőségét kínálja fel nézőinek.
A kiállítás az acb, az Einspach és Czapolai, a Molnár Ani és a VILTIN galériák közreműködésével
jött létre!
További információért kérjük, keresse a galériát.
//ENG

Telling Stories
2025. February 14. – March 7.
Opening: 2025, February 13, Thursday, 6 PM
The exhibition focuses on contemporary alternatives of personal storytelling. It explores in various ways how an artwork can reflect on social and cultural phenomena today, whether personal stories are still relevant, and if there still is universal truth, knowledge, and understanding in a world of isolated bubbles and total dissonance.
The exhibited works seek answers to dilemmas that affect everyone today, such as the changing role of knowledge and culture, the total transformation of the reality we once knew, the climate anxiety, the overwhelming presence of mass media, and the possible role of art in today’s chaos, while also addressing timeless, personal questions of private existence. A significant portion of the works feature text— a sentence or a word that fits precisely into the fabric of the work. The text, a brief and clearly formulated message, functions not merely as a visual element, but as an essential part of the work’s meaning, offering viewers a guide to its interpretation.
Emese Benczúr (b. 1969, Budapest) reflects on social and cultural phenomena in her art, where the text, the material usage, and the other visual elements are closely interconnected. Her short, slogan-like statements represent specific attempts at interpreting the world. Her gigantic emboidery, Try to Stay Sensitive, made of paper confetti, reflects both on the monotonous reality of women's labor, and also critically reimagines the tools of mass media to deliver its message. Mátyás Erményi (b. 1992, Budapest) builds his unique world on local visual memory, as well as the traditions of cartoons and pop culture. As a chronicler of collective and personal experiences, he blends different spaces and narratives in his works. In his painting Pangea Super Society, he juxtaposes the existence of a fictional continent with the painful reality of the loss of books—i.e., real knowledge—and the idealized past. Andi Gáldi Vinkó (b. 1982, Budapest) creates iconic photographs that serve as visual analogies of personal experiences with motherhood and femininity. Her works challenge taboos and invite conversation with a playful sense of humor, while tackling serious social and political issues. Her photo Fucking Lost reflects her own anxiety about the global climate crisis. Its raw language mirrors the personal and collective guilt directed toward future generations. Márton Gresa’s (b. 1993) paintings reflect on digital technology, pop and mass culture, and the current issues of consumer society, his works simultaneously evoke the world of traditional and digital images. His painting Fake Fact Hole confers a unique mean of social critique, investigating the mechanics of social media, the phenomenon of fake news, and the issue of constructed facts. Péter Hecker (b. 1963, Budapest) is known for his distinct, charismatic art, which is both highly entertaining and uniquely humorous, yet also satirical and serious due to its social and political connotations. In many of his paintings, the central theme is art itself, as seen in I Love This Painting, where the artist declares his stance with an absurd, almost Dadaist gesture. Sándor Imreh (b. 1978, Debrecen) merges contemporary visual culture with the world of underground street art. His art captures the imprint of analytical observations on local cultural phenomena, urban existence, pop culture, and subcultures. In his socio-graphical, realistic drawings, intellectual humor and system critique meet. Looking at his drawing Buffer on Blaha, we almost relive the history of the well-known tram stop at Blaha Lujza tér. Anna Pakosz (b. 1991, Budapest) builds her art on intuition and reflects the current moments of her life. Her most recent stories are raw, impulsive, and expressive, where colors, shapes, and brief written thoughts represent the spontaneous displays of consciousness. In her painting Take 4, figurative and abstracts elements are overlayed, her lavish brushstrokes and emotional colors validate the legitimacy of subjective storytelling. Gábor Pap (b. 1991, Szentes) creates works that are manifestations of expressive self-expression. His large-scale paintings reflect on personal pain, self-destruction and his social condition with spontaneity and experimentation. On his unusually shaped canvases, unfinished stories, fragments of memories, signs, and forms are arranged next to each other, creating peculiar tension, as seen in Örökbarát. His painting, fragmented with squares and other geometric elements, could be interpreted as a profound testimony made up of multiple statements. Dániel Rohrböck (b. 1997, Budapest) creates thought provoking stories by mixing figurative and nonfigurative, graffiti, Japanese comic and avant-garde traditions, and blending of various material qualities. A tension created by typographical fragments and visual elements evokes the rhythm of the never sleeping urban life. His painting Ripped NO 38 explores the phenomena of appearance and disappearance. This painting, like all the other works in the exhibition, offers viewers a spontaneous investigation into decoding missing or hidden details—an opportunity to create a new personal story.
The exhibition was organized with the collaboration of the acb gallery, the Einspach and Czapolai gallery, the Ani Molnár gallery and the VILTIN gallery.

For more information please contact the us via phone or email.